proiect finantat de uniunea europeana
guvernul romaniei
leader

Bodvaji kohó

Bodvaji kohó
Bodvaj elsõsorban arról nevezetes, hogy Gábor Áron itt öntötte a háromszéki önvédelmi harc elsõ ágyúit az 1848-49-es szabadságharc idején. A vashámor környékén a XVIII. század elején indult meg az ipari tevékenység. Ezt elsõsorban a limonit, vagyis a barna vasérc elõfordulása tette lehetõvé, Az itteni limonit- bányászat közel 300 éves múltra tekint vissza. A limonit közel 40% -ban tartalmaz vasat. Bodvaj abban az idõben valóságos iparteleppé nõtte ki magát a Les-hegy és Isten-kas aljában számos lakóház is állott. A XIX. századi leírások szerint a vashámor környéke állandó lakott terület volt 1875-ben 21 lakóházról tesznek említést. A bodvaji vasérc kitermelés 1897-ben ért véget, de a kifejtett ércbõl még 1905-ig dolgoztak. 1945-ben újraindították a bányászatot és a kohó mûködését. 1945-1950 között a vajdahunyadi vasmûvekhez tartozott Bodvaj, majd 1954-ben az iparfalucskát végleg felhagyták. 2006-ban a hámort Kovászna Megye Tanácsának támogatásával felújították.

Bodvaj természeti környezete egyedülálló: nagy hozamú és kiváló minõségû borvízforrások törnek fel, és folynak bele a Fenyõs-patakba. Kilométernyi távolságra a vashámortól fával kirakott parányi fürdõmedence volt egykor - Elek apó feredõje.

 

Bodvaji kohó

Adatok

Települések